Bencsik József Videó került a cikkbe 2015.01.19-én

Valahányszor kaptárt nyitok, a felső keretléceken mindig méheket látok, kivéve a téli hónapokat. Valójában, sose volt alkalmam, elegendő időt szakítani, a méheim, helyszíni tevékenységeire. Úgy tudom, az ott található esetleges zúg építményekből nem várhatok se mézet se pénzt! De azért még történhetnek ott érdemleges figyelemre méltó eljárások.
Míg 2013 áprilisában újabb kíváncsiskodásba kezdtem a keretlécek fölött zajló élet körül. Újabb és újabb furcsaságnak tűnő eljárásokat lehetett ott fölfedezni. Csak hát, a méhészek, mint magam is, az évad alatt , idő, türelem, munkakedv, és akarat hiányában szenvedünk. Tartott az így nálam, közel 40 év alatt. Kivéve az utóbbi években. Most már leülhetek akár a nyitott kaptárom mögé, és órákon keresztül figyelhetek, mi történik abban. Sajnos, ma, 82 évesen, már így eljárni is fárasztó. Ezért 2013 év folyamán egy alkalommal, igyekeztem videó felvételekre rögzíteni a látnivalókat. Ezúttal mellékelném is azokat.
A próbálkozás abból állt, hogy az egyik, a már belső rezgésmérés, vagyis értesülés áramlatok megfigyelése, rögzítése alatt álló kaptáromra, egy üres, átlátszó, plexiből készített kaptárnagyságú dobozt helyeztem. E berendezés fedelének helyére Web kamerát, hozzá internetes rögzítést kapcsoltam. Ezen berendezés segítségével aztán tökéletesen és zavartalanul figyelhettem, magam is meg a « web kamerám » is , hogyan, mi, történik a nap folyamán a felső keretléceken. No persze nem töltöttem minden időmet a megfigyelésekre, már abba is hamar belefáradtam. Időnként azért oda ,oda néztem, milyen változásokat figyelhetek meg. Gondoltam, az eseményeket később, a számítógépem képernyőjén is föleleveníthetem.
A reggeli hűvösebb órákban, csak imitt amott lézengett, egy egy, méhecske a felső keretléceken . Majd a délelőtt folyamán, melegedett az idő, egyre népesebb lett a felület. A helyzet olyannyira fejlődött, hogy a kora délután folyamán, már izgalmas, tömeges, tolakodás volt ott, észlelhető. Ekkor már, hosszabb időszakaszokat fordítottam a megfigyelésekre, a kaptár mögött ülve.

A keretek tetején mászkáló egyedek a délelőtt folyamán, egyre inkább ténylegesen tevékenykedtek. Szinte zsongott ott az élet. Érdekes módon a bejárat felőli oldalon láthatóan, burjánzó volt a népesség sűrűsége, hátra felé, fokozatosan nyugodtabb, egyre ritkulóbban. Helyenként és időnként, a bejárati oldalon kisebb tömeg törekedett a keretek között a felszínre jutni. Odaérve, szinte tülekedést okoztak az ott tartózkodók között is. Ilyen forrongás nem sokáig tartott a felszínen, de mindig inkább a bejárati oldalon történt. Mintha csak ezen zavargó csődület közepén egy kiabáló szónok jött volna megrázó hírekkel. De a zsongás a felszínen előbb felpezsdült a közelbe tartózkodókkal, majd gyorsan szétterjedt, és egyben lecsillapodott. Vajon lehetséges elképzelni hogy az illető, zavargást okozó, hírvivő “tüntető” talán kívülről érkezett tevékenységre késztető jó hírekkel? Azokat éppen a keretlécek tetején kívánta terjeszteni. Elvégre is lejjebb, a keretlécek között, elsősorban fiasításos elfoglaltságok dühöngenek. Következés képen, így a kintről érkező hírek, semmi különösebb hatást nem válhatnak ki. Annál is inkább így, mert ott mindenkinek megvan a maga szigorú beosztása, amelyet nem lehet, csak , úgy, egy jó hírrel megszakítani! Ésszerű eljárással, a “jó” hírnök, közvetlen a bejárat előtt egyenesen a padlásra igyekezett. Minden bizonnyal ott, fönt, a keretléceken tartózkodik a nép, egy jó része, közöttük a munkanélküliek is. No lám ez utóbbiak is tudják, amikor már megemelkedett a hőmérséklet, nem ésszerű a fiasításos kereteken tolakodni, csak éppen híreket várni! No persze akinek van hőmérője is (mint minden méhecskének?), akkor már nincs is szükség gondolkodni se. Akinek nincs ott dolga, hagyja el a fiasításos kereteket!
Mialatt, kissé a háttérben, többen, nem is kevesen, rövidebb, riszálótáncot jártak. Egyesek, a keretléceken mászkálva, többször is így tettek. Mások, szemlátomást jöttek mentek, szinte céltalanul? Bizonyára nem így , csak én kétlábú emlős, a szemeimmel nem láttam a füleimmel nem hallottam. Vajon itt tartózkodók, a szabad, a munkanélküli egyedek? Minden bizonnyal nem véletlenül! Csak én balga kíváncsi, semmit nem tudok arról, hogy mi, mért történik ott?
Egy ilyen alkalommal, egy különleges esetet, azért sikerült, hosszabb ideig megfigyelnem. Egy riszáló tánc után, egy méhecske, szinte megdermedve állt meg, szétfeszített szárnyakkal, szétterpesztett lábakkal. Talán percekig mozdulatlanul, szinte megdermedve, várakozott. Ez idő alatt, számos “nemtörődöm, nem látom” méhecske ment el mellette! Egyesek egyenesen a tolongásban, nekimentek, majd fellökték, de szoba se álltak a megrökönyödöttel, mások a hátán keresztül is átszaladtak. Míg egyszer csak, egy, a többek között, megállt, talán egy “kíváncsi”? Mintha kérdezte volna, hol a baj, mi baj? Aztán pillanatok alatt máris takarítani kezdte a kérelmező testét. Gyors mozdulatokkal körbe körbe, a csápjaival dolgozott, különösen a torax körül, a szárnyak tövében, de bizony, máshol is. Történhetett az így 3-4 percig is, mialatt, a kérelmező, a szárnyait szétfeszítve mozdulatlanul, türelmesen hagyta, tűrte, a takarítást. Majd mindketten továbbálltak, elvesztek a tömegben. Ki tudja, talán még köszönetre is sor kerülhetett? Nem, egyetlen ilyen eset megfigyelhető, a rögzített videofelvételen is? Vajon létezne a család életének szervezésében egy “mentőszolgálat” is? Mintha csak a bajbajutott, kiabált volna, segítségért. De a közeli járó kelők, oda se neki, meg se álltak. Úgy látszik más sürgős dolguk, küldetésük lehetett. Azt pedig nem lehet csak úgy fölfüggeszteni ! Míg végülis, mintha egy valódi mentőszolgálat, meghallotta volna a « kiáltásokat » ! Ő aztán pontosította volna kérelem helyét, honnan jön a kiabálás, aztán a helyszínre sietett. Az “irgalmas szamaritánus” méhecske vajon hivatalból járt el így? Ha igen akkor a méhek találták föl a hivatalos mentőszolgálatot? Megy ez így, közel 80 millió év óta?
De mért is kerülhetett sor, ilyen műveletek elvégzésére és pontosan ebben az időpontban és pontosan a keretlécek tetején? Elvégre is viszkedhetek annak a méhecskének a “háta közepe”már korábban is. De nem, ö, jobb szerette azt nyilvánosságra hozni pontosan a padláson? Tudatában volt, hogy nem jó az ilyen gondozást ott lent igénybe venni? Tolongást okozni a fiasításos kereteken, a szorgoskodó tevékenykedők között ? Nem de IRET (Igazságos, Részarányos, Ésszerű, Törtető) így eljárni?
A felvetődött feltevések egy része, ma már felmérésekkel is bizonyíthatók. Legutóbb már sikerült rögzíteni a méhek esetében is, olyan időszakos, egyéni, a szoros értelmében vett “bekiabálásokat” kopogtatásokat is amelyeket feltehetően a különböző szolgálatban tevékenykedő egyének tesznek a családon belül . Csak ma még nem tudni pontosan, ki , mikor, milyen körülmények között és miért tesz így a méhcsaládban! A “Swarmonitor” EU -os kutatócsapat által 2014 évad alatt készült, több ilyen eset rögzítése megtörtént, mi több, már a számítógépembe is berögzítve. Ezen eljárás tanulmányozása, jelentése, ki, mikor, ki, hogyan, ki miért megfejtése a kérdés. Nem véletlen, ha ezen kérdések beigazolása nagy jelentőséggel bír, és mint olyan jelen pillanatban még titok fedi. A megfejtése, minden bizonnyal, több évadon keresztül, sok munkát, időt, fog igénybe venni.
Minden esetre, egy kis türelemmel, odafigyeléssel, bárki megfigyelheti a méhek ezen gyakorlati eljárását! Ki- ki, a saját méhesében, videóra is rögzítheti, majd, akár télen is, tanulmányozhatja a méhcsaládjai eljárását. A kísérleti méhesemben, csak egy családnál készítettem videó felvételeket. Vajon a megfigyeléseim érvényesek lennénék minden családra. Vajon az is lehetséges lenne, hogy más méhcsaládoknál mások, és mások a szokások, mások a bekiáltások, tájszólások? Még tovább: talán a magamfajta kétlábú emlősök társadalmában is így? Egyesek állítása szerint, valahogy ily módon történik az, akár méhészeti közgyűléseken is? Legalábbis, ilyen szokásokról hallottam a beszédes beszámolókból. Úgy érzem, magam is Így teszek időnként, én is, hasonlóan csak bekiáltok,a magyar méhészek közé , de hang nélkül, vagyis, az írásaimmal. Sajnos úgy látszik, azok is “rázósak” lehetnek mint a csupasz villanydrót! A gyakorlatban senki nem mer hozzányúlni, nem mer ellenérveket fölvetni. Lennének azok oly annyira életveszélyesek, mert vitathatatlanok? Megjegyezném, hogy a tárgyhoz vonatkozó videofelvételen, a méheim ténykedését nem én rendeztem! Állítom azok önkéntesen történt megnyilvánulások! De nem így a magyarázatok! Következés képpen szívesen vennék véleményeket Magyarföldről is! Egyben, kérem, legyünk bőkezűek, továbbítsuk bárhová, a tőlem kapott üzeneteket, “rázós bekiáltásaimat”. Igaz ugyan, ezen eljárásból, vagyis az üzenetek továbbításából nem származik közvetlenül, se méz, se pénz. Úgy tudom így ez akár a www.europaimehesz.atw.hu honlapon is. Vajon, igazi megelégedést, csakis a pénz mennyiségéből lehet várni ?
Az írásaimért, a “bekiáltásaimért” nem várok, nem kapok pénzt! Mindezek ellenére a tapasztalataimat, megfigyeléseimet, boldog vagyok megosztani, a társaimmal, nem utolsó sorban a magyarokkal. Nem de így tesznek a méheink is? Ja kérem, azok csak esztelen állatok? Nem tudják mi a pénz, de tudják mi az igazi érték?
Még nincs késő?
Jó egészséget, érdemleges, terveket, kezdeményezéseket, azok sikeres megvalósítását az új esztendőben, de még, azon túl is, minden jóakaratú, IRET gondolkodású méhésztársnak.
joseph.bencsik@free.fr 2015 január
UI. Folytatás a későbbiekben, amennyiben az új esztendőre kapott jó egészség kívánságok megvalósulnak!