Halálos menekülés ! Már több mint egy féléve történt tömeges méhszökés, a Ville sur Jarnioux (Fr 69640) határában fekvő méhésemben. Október elején, a családok mindegyikének súlyából ítélve, nem mutatkozott különlegesebb szükségpótló, téli táplálék, de azért egyik másik kaptár, azért mégis kapott egy kis pótlást, a biztonság kedvéért . A többiek súlya annyira biztató volt, hogy hozzá se nyúltunk. Időközben mégis, ki, ki mentem, ha másért nem, behordani a fölösleges tartalék kellékeket, etetőket. Egy ilyen alkalommal, jó meleg idő volt, és imitt-amott bővebb kijárás, máshol semmi. Gyanús lett a helyzet: miért járnak ki egyesek olyan bőven, amikor nincs virágzás, lehullottak már a falevelek is, és miért nem így mások. Akkor kinyitottam egy hallgatag kaptárt. Nagy meglepetésemre teljesen néptelen volt. A család tele, lefedelezett mézes keretekkel, de sehol semmi életjel. Igaz ugyan találtam egy, a keret közepén, kis csomóban kb. egy tucatnyi elpusztult méhet. Mi több, a középső kereteken találtam némi lefedelezett, otthagyott fiasítást is, de sehol semmi népesség. Ugyanakkor a keretek alatt se semmi hullatömeg. No persze megnéztem rögvest mindazon kaptárt is amely, csendben hallgatott. Katasztrófa!!! Így az 6/16 kaptárban! Tömeges pusztulás! A népesség megszökött teljes egészében! 47 éves méhészeti gyakorlatom alatt ilyen esettel nem volt dolgom. A helyzet, annyira különlegesnek bizonyult, szinte, azóta is, a mai napig is, számomra, megmagyarázhatatlan! Vajon milyen okokból kényszerült a méhcsalád öngyilkosságra, és miért októberben? Ott hagyták úgy a befedelezett fiasításos keretet, mint a mézeseket, egyetlen gondozó nélkül! Ellenben találtam szinte minden kaptárban, közepén, egy kereten összegyűlve egy kis marék méhecske csomó hulláját, a sejtekbe kapaszkodva, több esetben benne az elpusztult anya is! 10 nap elteltével ismét látogatás a telepen. Ezúttal már csak egy kaptárt találtam életben. Már beállt a decemberi hideg idő, nem bontottam föl csak a hallgatag kaptárokat. De nagy kérdések merültek föl előttem. Ilyen halálos tünettel 47 éves méhészeti gyakorlatom alatt, nem volt alkalmam találkozni! Hogyan és miért kerülhetett arra a sor? Hol hibáztam, és milyen eljárásban? Hogyan és miért ilyen kényszerűség? Kapcsolatos mellék-események Miközben, a faluban, kb. 1 km távolságra, a kis házunk előtt, helyezkedett egy kaptár, rezgésmérési felszereléssekkel ellátott méhcsalád szinte 10 év óta. Helyzetfelmérési rezgések minden nap elteltével láthatók voltak, úgy a Márton fiam laborjának képernyőjén Nottinghamban, úgy mint az én számítógépem Lyonban. Az a család a tavasz folyamán, (2017) a szemem láttára kirajzott. A rajt, könnyű volt befogni a kerítés melletti ribizlibokron. Megfelelő keretekkel fölszerelt kaptárba telepítve ott hagytam a ribizlibokor előtt, gondolván, hogy másnap elviszem La Tourt du Pin-be a lányomhoz, akinek a férje szeretné elkezdeni a méhészkedést. A befogott raj tömege a ribizli bokor előtt azonban másnap elhagyta a kaptárt. Szerencsére alig 100 méterre újra megtaláltam, újra befogtam, de ezúttal már a kísérleti, kirajzott kaptár mellé helyeztem. Idő híján akkor kint hagytam, a ribizli bokor előtt az így kiürült kaptárt amiből megszökött a befogott raj. Az első napokban rá se néztem, majd 10 nap elteltével, némi, jelentéktelen jövés menés mutatkozott az üresnek vélt kaptárban. Míg végül is valóban egy kis betelepedett, avagy benne maradt raj, rendezkedett be. Majd szeptemberben elején, már 4 fiasításos kerettel elvittem a lányomhoz La Tour du Pin (100 km). Ott aztán kiegészítettük a kis család élelemkészletét. De miért is csinálok ilyen jelentéktelennek látszó eseményekről beszámolót? Mert az a kis raj, amelyik ott maradt a ribizlibokor előtt, még a nyár folyamán szinte remekül “fölnőtt”, de ugyan arra a sorsra jutott la Tour du Pin-ben a lányomnál mint az eredeti “anya” család is, Jarniouxban, vagyis, megszökött, mindkettő, anya és a lánya családostul. Történhetett ez így “családi vonás” folytán? Ugyanakkor a La tour du Pinben kipusztult család testvére, amely kipusztult anyacsalád helyén kapott helyet, Jarniourban, remekül túlélte a telet. De nem csak! Nem szökött meg, mint a testvére La Tour du Pinben, hanem már áprilisban kirajzott! Lehet-e ezen eseményekből arra következtetni, hogy ez a “szökevénység” nem családi vonás? Mi több, talán nem is ragályos? Jó, jó, de miért zajlik az le tömegesen, 15/16, szinte néhány óra alatt ? Rendes körülmények között, minden élő méhcsaládon belül, állandóan folyik valami tevékenység! Még akkor is így, ha nincs mit gyűjteni. A anya ugyan már ritkán, vagy nem is petézik, de korábbi petézésekből még nem kelt ki minden fiasítás. Na és persze a különböző külső beosztásban ténykedő egyedek már nem dolgoznak. Míg a belső munkálatokkal, felelősséggel megbízott egyedek folytatják megbízatásukat. Normális körülmények között, a családon belül, rendesen, és állandóan folynak az értesülések. Mindenki “tudja” mi a helyzet, mi a dolga, legyen az, a változó körülmények szerint. Egyszer csak beüt egy “mennykőcsapás”, elkerülhetetlen, “értesülés –rendelet”, és az könyörtelenül terjeng a családban: Tessék rögvest elhagyni a kaptárt!!! Kifelé, mindenki!!! Az értesítettek között olyanok is, akik, jelenleg is, a belső tevékenységben munkálkodnak! Honnan jöhetett, avagy hogyan születhetett egy ilyen könyörtelen mindenkire vonatkozó halálos rendelkezés? És miért engedelmeskedett mindenki? Kivéve a petéző anyát, és kíséretét. Rájuk miért nem érvényesült a kiutasítási rendelkezés? Ott haltak éhen, gondozatlanul, elhagyatva egy középső kereten, miközben mindenki, szó nélkül végre is hajtotta a könyörtelen rendelkezést ! Sehol semmi hullatömeg a keretek alatt! Semmi jel a tiltakozásnak, a védekezésnek! Hihetetlen, de így történt! Hogyan ésszerű magyarázatot találni arra a vitathatatlan tényre amely szerint a ribizli bokor előtt talált két testvérraj közül csak az egyik szökött meg? Másik miért nem kapott “kiutasítási” rendelkezést? Ugyanakkor, a két testvérraj “anyjának” családja is, megszökött. Igaz ugyan hogy a méhcsaládok, szinte állandóan, és egyre tömegesebben, egyre halálosabb rovarirtók hatásának vannak kitéve! Talán a környéken is így? De jelen esetben ilyen érvekre se lehet hivatkozni, hiszen, novemberben a levélhullás után sehol semmi rovarirtó permetezés nincs alkalmazásban! Különben is a méhek ilyenkor már csak higiénikus okokból, jó idő esetén, csak “pisilni” szállnak ki a kaptárból. No, akkor, hogyan elképzelni, a “kilakoltatási rendelet” végrehajtását a szezon befejeztével? Ki irányítja azt, honnan, kitől a kezdeményezés? Vajon, elképzelhető lenne olyan mérgezési hatás, amelynek eredménye csak hetek, hónapok, elteltével érvényesülne? Avagy hogyan alakulhat ki hirtelenében a kaptártérben olyan légkör amely elviselhetetlen, mindenkinek! Menekülni kell!!! De miért egy kivétel: 16 család közül, egyetlen maradt életben? Majd áprilisban anyabölcsőket épített amelyekből sikerült újabb kis családot nevelni? Ugyanakkor, a faluban, egyedülálló a kísérleti kaptár, amely két kis rajt bocsájtott ki 2016 áprilisában, majd “kilakoltatási” rendeletet kapott, október végén ? Míg a leszármazott, két testvér- raj közül az egyik, ugyancsak kilakoltatási utasítás sújtott, la tour dun Pinben a lányomnál. Miközben a másik nagyszerűen kifejlődött, és április folyamán (2018) ugyancsak, szokásos módon, kirajzott. Így áll a helyzet ma 2018 június végén. Aki pedig nem nyugszik bele egy ilyen tömeges pusztulásba, annak van miről, legalább morfondírozni, mint magamnak is! Remélem és szívből kívánom, ne forduljon elő ilyen lesújtó eset, senkinél se, Magyarországon! De, ha mégis, jó volna véleményeket olvasni a szaklapokban is! Joseph.bencsik@free.fr 2018 június Továbbítható, leközölhető