Újabb kapcsolatok a méhekkel, vagy képzelődések ?
Rövidesen 10O éve lesz, hogy K von Frich, prix Nobel, megfejtette, hogyan közvetítik a méhek, egymás között az értesüléseket. Történik az mozdulatokkal, mint különleges táncmozgásokkal, rezgésekkel. No de vajon érdekelné a méhészeket ma is, táncba menni a méhekkel ? Legalábbis megfelelő, táncmuzsikával szolgálni ? Kétség kivül a kérdés nem érdektelen, amikor már a méhek élete, további létezése forog kockán, a varroa kullancs, ezidáig megállíthatatlan pusztítása folytán ! Vajon elképzelhető-e ilyen katasztrófa láttán nem törődni az emberek kapcsolatának kiszélesítése a méhek felé ? Pedig messze vagyunk attól az időtől, amikor a méhész már kaphat kész beszámolót a kaptárból, amelyet a kaptár népessége, saját maga készít, a saját helyzetéről, legyen az önműködő helyzetjelentés ? Részben már megoldott nehézség, amikor belegondolunk egy mai valóságba : A méhek jelzik helyzetüket rezgésekkel. Lásd az egyik legújabb le- közlést, az ebben az irányban történt legújabb kutatásokról : https://www.nature.com/articles/s41598-018-32931-z, valóságos helyzetbeszámoló! Lehetséges így az, amikor a méhész fölszereli kaptárját, (accéléromètre) rezgésgyorsítókkal. Az eredmény a képernyőn is látható. Továbbra nincs szükség kaptárbontásra, beöltözködésre, füstölőre, csakis különleges helyzetekben, vagyis amikor valami rendellenesség mutatkozik ! Márpedig ez utóbbit ma már könnyű megállapítani, látni, a rezgésmérési felmérések segítségével. No persze, nem volt az így korábban , még nem is olyan régen !
Régi világ (1942), amiről, méhészettel kapcsolatos gyerekkori fájdalmas emlékek merültek föl előttem, most 2018 év végén. Történt az, a közelben, ahol egy udvarban láthatóan, kaptárok voltak sorba helyezve, miközben a méhész ott, ezúttal több mint hangosan tevékenykedett. Akkor éppen “vastagon” kalapácsolta egy kaptár alsó emeletét, ahol még két emelet volt helyezve. Ilyen műveletekre igen ritkán kerülhetett sor, amikor is szinte minden nap arra jártam. Akkor megálltam, a furcsa eljárást akkor megkérdeztem a méhészt, mire való ez a kalapácsolás ? Hát a méheket, a méhanyát szeretném fölzavarni az emeletre, volt a válasz! A gyakorlatban a méhek nem viselik el az ilyen, brutális hangokat, menekülnek ! Végső esetben akár elhagyják a kaptárt, kaptam a választ. De nem tudtam több magyarázatot kapni, mert akkor az arcomba szúrt egy méhecske és futnom kellet messzire ! A méhek valóban nem tűrték az ilyen kopácsolást, holott nem őket ütötték, hanem kaptár külső falát ! Vagyis a méhek menekülésre kényszerültek az ilyen hangok hallatára !
No de ha a dolog így áll, akkor az is elképzelhető, hogy a méheken élősködő vérszopó is, érzékeny lehet a különleges hangokra, avagy rezgésekre, mint azokra is amelyek segítségével a méhek egymás között is értekeznek. Nagyon is meglehet, hogy az élősködő, amikor először találkozik a méhekkel, akkor fölismeri azokat, pontosan azokból a rezgésekből, amelyeket maga a méh kelt a jelenlétével. Történhet az így a kaptáron kívül ? Mialatt a kaptáron belül az ilyen fölismerésre nincs már szükség, mert azzal tele a kaptár ! De van szükség, más értesülésre, olyanra, aminek semmi köze a rezgésekhez. Igazában, olyan különleges illatokról van szó, amelyeket például és valójában, csakis, a magasan pontosított az érettségi állapotba érkezett lárva áraszt ki magából. Ezzel az eljárással jelzi, a beosztott szolgálatnak, hogy már fölnőtt, nincs szüksége további táplálékra, lehet befedelezni a sejtjét ! Ilyenkor lopakodik be a felnőtt lárva sejtjébe, a szaporodni kivánkozó élősködő, ahol persze akkor lepetézik . Ott már nem etetnek, ott akkor már nincs undorító, ragacsos méhtáplálék alkalmazásban. Tehát, a szaporodni kivánkozó élősködő, csakis az ilyen kivánatos lárvaérettségi illatokra vadászik ! Csakis az ilyen illatokat árasztó sejtekbe petézik. Így hát, igen nehéznek mutatkozik valamiféle csapdázási eljárás alkalmazása. Hogyan megtalálni azt az illatcsomagot, amelyre vadászik az atka ? Bonyolult összetétel, hol, hogyan találni, ilyent talán nem is lehet összeállítani ?
Nos akkor hogyan gyéríteni, mi több, hogyan, kiadósan pusztítani az élősködőt ? Elképzelhető-e valami olyan rezgéseket kelteni, valahogy, nem oly módon, amint az öreg Pista bácsi 1942-ben csinálta a kalapácsolásával ? No persze természetesen, olyan « zajokkal », rezgésekkel » amelyek ugyan nem zavarnák túlságosan a méheket, de eltűrhetetlen lenne az élősködő kártevőknek? Zajongás, rezgéskeltés segítségével kioltani a szaporodni vágyó élősködő « öntudatát », így leesne a hordozó hátáról, avagy egyenesen elpusztulna ? Nos talán végülis ez utóbbi helyzet megvalosítására lenne érdemes törekedni. Minden bizonnyal léteznek olyan mikro-rezgések is, amelyek elviselhetetlenek lennének az élősködő életkörülményeiben. No persze azokat az atkazavaró, miért ne halálos atkaírtókat még meg is kellene találni.
Marad a nagy kérdés : tudunk-e olyan különleges mikro-rezgéseket kelteni a kaptár belsejében, amelynek alkalmazása nem lenne zavaró a méhcsaládnak, de amelyek eltávolítanák, miért ne elpusztítanák az élősködőket ? No persze nem a Pista bácsi kaptár cséplési eljárásaira kell gondolni, hanem olyan különleges rezgések keltetésére, amelyek hatására megszabadulna a méhcsalád az élősködőktől, és persze, így egyben megszabadítanák az ilyen gondoktól a méhészt is ! Nagyon is lehetséges, hogy léteznek, ha nem is halálos rezgések, akár több is, de legalább olyanok is, amelyek segítségével megszünne az élősködő uralkodása, kártevése ? Marad egy fő kérdés : milyen hatással járnának a hathatós rezgés « kalapácsolások » méhcsaládra, és milyenek lennének a leghatásosabb zavaró vagy halálos rezgések az élősködőre ?
Az « accélérométres » rezgésmérővel már most képesek vagyunk fölmérni, jelezni a változásokat, az eseményeket a kaptárban. Úgy bizonyul tehát, hogy azok segítségével a kaptárban már láthatók az értesülések nyomai és forgalma. Most már csak olyan « kopácsoló » berendezést kellene találni, amelynek segítségével lehetséges elindítani bizonyos atkát zavaró hatásokat a kaptárban.
Meglehet, Magyarországon is élnek működnek, ténykednek, tanulmányoznak, olyan, több mint « Pista bácsi » féle, életerős, dinamikus, kiváncsi, és törekvő méhészek (nem csak 38an !), akiknek figyelme megakadna az ezen írásban fölvetett elgondolásokon ? Hogyan megosztani kiváncsiságainkat ha nem tényleges visszahatással ? Nos, ha ilyenek többen lennénk, miért ne alakítanánk egy kutató csapatot ? Tagjai nem csak kicserélnék nézeteiket rendszeresen, legyen az csak internetten, egyben gazdagítanák saját ismereteiket ? Az ilyen eljárás folytán több a remény, az eshetőség egy olyan élősködőt kizáró, rezgésféle « kalapácsot » találni?
Joseph.bencsik@free.fr 2019 január
Leközölhető, továbbítható
Magyar ékezetek alkalmazása: Ildikó Nedeczky