Bencsik József

Maga a csapda nem nagyobb mint egy sörösüveg záró kapszulája. Lásd a szerkezet ajánlat rajzát, a
mellékletben! De még a vastagságában is, kb 5 mm. Készült 2,5 mm-es lyukbőségű fémrosta hálóból, 25
x 30 mm-es méretben, két szélén 2,5 mm-re merőlegesen begörbítve, két példányban. Az egyik tetejére, a
közepére helyezve egy erősen ragacsos vazelines tárcsa, a közepén egy kis edényben pedig a “feromone”
csalillat. Az egész befedve, egy másik ugyanazon méretű, fémrosta háló segítségével, fölhelyezve 90
fokos eltéréssel. Ideálisan a két fémrostaháló kinyitható – bezárható állapotba hozható. A két háló között
2,5 mm távolság. Az alsó, úgy, mint a fölső rostahálón keresztül, valamint azok visszagörbített lábai
segítségével a kullancs könnyen behatolhat, és elérheti a ragacsos vaselinos tárcsát, ahol véglegesen
megragad, oda pedig a méhek nem hatolhatnak be.
A csapda kicsiny méretei folytán (25X25X5 mm) a kaptáron belül, számos helyen, alkalmazásra
kerülhet. Így az elsősorban a keretlécek tetején vizszintesen több helyen szabadon és több
példányban. Kiváltságos helynek számít közvetlenül a fiasításos keretek fölött. Ott ugyanis számos
alkalommal megfordulnak a szolgálatos méhek, hátukon akár az utazó kullanccsal. A fiasításos
keretek tetején pedig folyik egy bizonyos forgalmi tájolódás, az ott működő méhek között, ki, hol,
milyen kereten a szolgálatban. Ők is a helyszinen uralkodó illatok szerint tájolódnak. De nem csak,
hiszen a kullancsok is így. Ezúttal azonban ez utóbbiak szagló szervét ilyen helyeken erősen
megütheti a csalillat, amennyiben az erősebben, hatásosabban terjeng. Ezen hatás folytán máris az
ilyen források után fog szaglászni az atkakullancs. Akkor, leszáll a hordozója hátáról és most már
önállóan igyekszik közeledni az érett lárva sejtjéhez, avagy a csalillat forrásához. Majd behatol a
sejtbe elhelyezkedik, petézésre készen a lárva bőrén.
Szerencsére a vazelin-ragacs állítólag semmivel se illatozik, így a kullancs észre se veszi amikor
beleragad, vagyis fogságba került. A csalillat minősége tehát alapvető legyen! A csapdázás sikere,
hatásossága elsősorban a csalillat függvényében valósulhat meg.
A föntebb leírt és illusztrált csapda alkalmazása, többféle módon, és különféle elhelyezésben
alkalmazható, a kaptáron belül elhelyezhető. A keretlécek tetején való ajánlott elhelyezésen kivűl a
kicsiny csapdák a keretlécek közé is függeszthetők, természetesen függőleges helyzetben, közel a
fiasításhoz. A hátrány csak az, hogy az ilyen helyzet kissé zavaró a méhcsaládnak, pontosabban a
csapda vastagsága folytán (5 mm). Viszont, az ilyen elhelyezés előnye, a fiasítás közelsége
következtében, az atkagyérítés hatásosságának fokozódása. Sajnos annak tökéletes és teljes
megvalósulása a gyakorlatban nem elérhető!
Márpedig a fiasításos kerteken találhatók azok a befedelezés előtt álló sejtek, amelyek végülis
árasztják és terjesztik azokat a különleges illatokat, amelyekre “vadásznak” az atkák. Történik az így
elsősorban a heresejtek esetében miután azok testesebbek, erősebben vonzók. Következés képpen a
kaptártér azon részében folyik, az atka petézési alkalomvadászata a legerősebben, ahol a legtöbb
here lép kapott elhelyezést.
Egy idő óta, már a szaküzletekben lehet rendelni herefiasításos műlépeket is, amelyeket az ügyeskedő
méhész atkagyérítésre alkalmazhat. Tudunk olyan időgazdag türelmes “méhész művészek”-ről is, akik az
ilyen lépek segítségével igyekeznek védekezni az “atkaözön” ellen. Szerencsés esetben, akár 70%-os
atkagyérítésnél magasabb arány is elérhető. Ebben az esetben türelmesen ki kell várni, míg a család
kiépíti a beajánlott heresejteket, majd belepetézik az anya. Amikor pedig a fiasítás felnőtt korba ér, akkor
a szaporodásra beköltözködik az atka. Így most már a méhészmesteren a sor mikor kiemelni a lefedelezett
heresejteket, így megsemmisíteni a lépen szaporodó atkanemzedéket.
Természetesen az eljárás teljesen szermentes, a gyérítési arányszám is jelentős, de állandóan ügyelni
kell, és gyakorta kiemelni a lefedelezett heresejteket, mielőtt a fiasítás kikelne. Az ilyen módszert
alkalmazó méhésznek rendkivül gyakran kaptárt kell nyitni a szükséges kellékeket alkalmazni, több
mint sok időt ráfordítani.
Ugyanakkor, valódi csalillat dús légkört lehet elérni a keretekre helyezett csalillatos csapdák
számának megnövelésével is. Miután csapdák csalillata eleve erősebbnek készült , mint az, amelyiket az
érett lárva természetesen áraszt, így azok könnyebben magukhoz vonzák az atkát. Lásd a 70 %-os
atkaszaporulatot a testesebb herelárvákon. Végül is az ilyen illatoknak lesz nagyobb sikere és azáltal,
alaposabb atka gyérítés is megvalosítható.
El kell azonban ismerni, hogy az ilyen és hasonló megoldások sikere nem egyedül azon múlik,
mennyire hatásos az ajánlat. A jelen esetben is, egy olyan hatásos csalillat előállítása szükségesnek
mutatkozik, amely jelentősen magasabb vonzó hatással legyen az atkára, mint az érett lárva által

termelt természetes csalillat. Márpedig, ilyen csalillatok nem lebegnek tömegesen az utcában. Azokat
tehát először is keresni kell, föl kell fedezni, majd a kaptárba a méhek között hathatósan működtetni !
Lásd a nehézségeket ezen téren, a Méhész Újság számaiban megjelent írását Dr. Szöcs Gábor
tollából (2019/02).
Márpedig a csalillat milyenségét, különleges illatát elméletileg könnyű meghatározni. Ezt a
különleges illatot ugyanis csak akkor kezdi “gyártani” az érett lárva amikor felnőtt korba került.
Valójában azt is jó volna tudni mi az a különbség és azt a különbséget előállítani nagyobb
mennyiségben. Azt is tudjuk, hogy a kullancs, előszeretettel szaporodik a heresejtekben (70%)
Történik az így minden valószínűség szerint, miután a heresejtek testesebbek, így azok felnőtt állapot
illata is erősebb, mint a közönséges lárváké. Következés képpen, a hatásosság érdekében, a
csapdában alkalmazott csalillatnak is így erősebbnek, hatalmasabbnak kell lennie mint az átlag.
Feltehetően, így válik elkerülhetetlenné annak fölfedezése a kullancsnak. A csalillat előállításának
módszerei, természetesen kívűl esnek ezen írás keretein, márcsak szakképtelenség hiány folytán is.
Hogyan fölerősíteni, megnövelni a felnőtt heresejtek illatát, majd hogyan azt fölhasználni hatásosan?
De elképzelhető, hogy egy kifinomult atkagyérítési módszer segitségével, mint a csapdázás, időnkénti
meg-meg ismétlésével, az atkakullancs özön egyre csökkenni fog, míg egy idővel akár jelentéktelenné
válik. A baj csak ott, hogy a csapdázási módszer nincs divatban! Nem is véletlenül, hiszen, nem
nyüzsögnek ilyen csapdázási módszerek gyakorlati leközlései. De nyüzsögnek, annál inkább, számos,
vaskos hirdetések, kereskedelmi leközlések különböző óriás kémia, nemzetközi cégek részéről. Szinte
csakis a külömböző vegyszerek alkalmazása a divatban.
Ja kérem, az ilyen magamfajta műkedvelő méhész irásai, például a csapdázásról érdektelennek
bizonyulnak! Míg a nemzetközi trösztöknek, nem érdeke ilyen elgondolások megvalosulása! No
persze azoknak van pénze, a hirdetéseket megfizetni a szaklapokban. Márpedig az ilyen hirdetésekre
forditott pénz is a magyar méhészek zsebéből származik! Lásd példának a Méhész Újság 2019/01
hátoldalán, egész lapra terjedő hirdetést! Persze, hogy az ilyen trösztnek érdeke a saját termékeit védeni a
piacon! Szermentes módszereket emlegetni mint egy szer nélküli atkacsapda, érdektelen!
Itt Lyonban, a korábbi időben, irásaimmal is jelentkezni szoktam. Így ez a helyi méhésszövetség
rendszeres honlapján rhone-apiulture.fr, lásd, a ”Tribune libre”, oldalon. Igy most nyoma is van
annak, mennyire megbecsülésnek örvendenek írásaim. A méhészgyűléseken amikor fölismernek,
akkor már messziről köszöntenek! De nem így a vegyszertrösztök képviselői!
Leközölhető, továbbítható
Joseph.bencsik@free.fr Lyon 2019. április