Bencsik József
https://fromsmash.com/tS5KFVhdy2-c0
Nottingham-ban vagyunk (Anglia) 2019 július 4-én Márton fiam méhesében. A felesége Deirdre
közismert mélyhegedűs szólista, időnként bele szól a férje méhészeti kutatásaiba is, akár a
gordonkájával. Így történt nemrég, amikoris a kérelmére, egy méhrajt telepitettek be, egy
kiöregedett mélyhegedűbe! Míg a hangszer hátsó falát, átlátszó, levehető plexi- lappal zárták le.
Miközben a zenét keltő húrok is a helyükön. Maga a hangszer, öreg eredeti felépitésű.
Akkor a környezet kedvező alakulása szerint a betelepített méhraj, remekül kiépült, és
erőteljesen működött. Majd, egy alkalommal, Deirdre asszony úgy határozott, megpróbál egy
zenedarabot is lejátszani a bentlakó méhek tiszteletére, közvetlenül azok fülébe. Mondván, majd
meglátjuk, hogyan fognak visszahatni . Tapsolnak, vagy mérgesen szurkálni próbálkoznak.
Meglehet, Madame már korábban közeledett a saját hangszerén játszva a beköltözködött
méhcsaládhoz. Járt el így márcsak azért is, hogy megfigyelje a hatásokat. Érdekes módon a
méhek közel se hatottak vissza ellenszenvesen. Nem háborogtak, nem szúrkáltak. Most már úgy
gondolta, zenélni is lehetne a beköltözködött gordonkával, amelyben már olyan szépen folyik a
méhek élete. Ezúttal zenélni próbálkozott ezen méhekkel telített hangszeren. No persze történt
az, kesztyűk nélkül. Tevékenykedni kellett az újjaival, egyrészt a húrokon, másrészt a vonó
segítségével. Természetesen, kesztyűs kézzel nem lehet eljárni. Az egyik kezével a vonót
huzogatni, miközben a másik kezével a húrokon, az újját csúsztatva szabályozni a húrok
rezgéseit, dallamot alkotni. Történt az ily módon, amikoris a gordonka belső terében már a
betelepített méhraj kiépítette magának a szükséges életkörülményeket. Már lépek sokasága
épült ki, majd azokban fiasítás nevelés és a szükséges anyagok tárolása is, biztosítása is
megtörtént. Ott már élelmezési tartalékok is raktározva.
Normális körülmények között a hanghúrok rezgéseit átveszi, fölfokozza maga a gordonka doboz.
Rendszerint a húrok alatti fedél rezgései által, úgy mint a húrok fixálása révén rezeg az égész
doboz. De hogyan történhet az, amikor a belső tér már tele kiépített lépekkel, tele fiasításokkal,
tartalék élelemmel, virágporral? Igaz ugyan, hogy ezek a kiépített lépek is átvehetik a provokált
rezgéseket. Jut abból nemcsak belső elfoglaltságban alkalmazott méheknek, de egyben a petéző
mèhanyának is, úgy mint a fiasitásnak ! A gyűjtögetésből hazatérő dolgozó méhek is azonnal
észrevehetik a gordonka belső rezgéseit. De nem riadnak vissza a rezgések hallatára, szinte teljes
nyugalom látható a méhcsaládban ! Míg, a gordonkán zenélő muzsikus kezén nincs, nem lehet
kesztyű, a húrok, a gerjesztett hangok pontos kezelése végett, no meg a vonót huzogató kezén
sem volt kesztyű, de nem volt a fején sem, semmiféle méhészvédő felszerelés. De ment a
hangverseny, igazi közismert zene kompozíció. A ki- bejáró méhek szinte szokásosan jöttek,
mentek, mintha semmi se történne a környezetben. A vonóval rezgésbe hozott húr működött,
mint szokásos. Minden bizonnyal rezgésbe hozta a gordonka falait is ! Azok pedig megprobálták
rezgésbe hozni kisebb nagyobb sikerrel a gordonka belső falán függeszkedő már kiépített, és
használatban függeszkedő lépeket, rajta a méheket. Mindez szemlátomást nem okozott
külünleges viselkedés változást a méhcsaládban. Lehet-e következtetni e jelenségből arra, hogy
húrokon lejátszódott hangverseny, dallam, élvezetes volt a méheknek ? Mindenesetre semmi
jel arra, hogy idegeskedtek volna, nem háborogtak, nyugodtak maradtak. Ez utóbbi jelenségnek

jelentős, méhészet gyakorlati következményei is lehetnek. Képzelődni is lehet, de még
kisérletezni is szabad ?
Érdekes módon, jelen estben, a gordonka « hangverseny » alkalmával, közel se került sor
idegeskedésre, agresszív visszahatásokra a méhek részéről ! Úgy viselkedtek, mintha ők is
hallgatnák az élvezetes hangversenyt ! Sehol semmi agresszívitás, se szúrás veszély. Ugyanakkor
a zenész nem is volt méhésznek beöltözve. Nem véletlenül, de nem is annyira kihívásként ! Hát
persze, kesztyűvel nem lehet a hegedű húrjain, zenészként « művészkedni », avagy
méhészkedni ? Végül is az eljárás, teljes sikerrel járt. A beütemezett zenemű (Bach ?) egy
részletének lejátszása nem okozott semmiféle zavarást a méheknél . Semmi rendellenesség,
semmi zavaró hatás a ki- beközlekedő méhek között. Így már az is feltehető, hogy a család belső
működésében sem történt semmi különleges rendellenesség, ez idő alatt. Köszönhető-e
mindezen siker, a zeneszerző művészetének, avagy az ő méhészeti ismereteinek ? Igaz ugyan, a
harmonikus rezgések általában nem rendzavarók a « kétlábuak » között sem ! Azok, inkább
biztatónak, nyugtatóknak bizonyulnak ? Így lenne az a méhek között is ?
Ugyanakkor meggondolásra késztet több más jelenség is, amely a zenélés alkalmával történik a
« mélyhegedű » kaptárban. Valójában a hangszer formája, méretei már eleve úgy készült, hogy a
húrok rezgéseit nem csak átvegye, de egyben fokozza azt, röviden « annak az a dolga ! » Zenélés
közben, az egész térfogat rezeg, maga a doboz alkatrészei is így. Vajon ezúttal azonban ezek a
feltételek közel se biztosítottak, hiszen a belső légtérben már kiépült lépek lebegtek. De
nemcsak lebegtek hanem minden bizonnyal rezegtek is , a rajta élő méhéket is beleértve ?
A további sorokban papírra fektetve, egy zenére érzékeny 86 éves, amatőr méhész
képzelődéseiből néhány elgondolás, még nem csinál forradalmat a mesterségben. No persze
elolvashatják« nagymenő profi-méhészek » is, attól holnap még nem lesz se több, se kevesebb a
mézhozam a kaptárjaikban ! De közel se biztos, hogy így holnap után is !
No persze a felmerülő kérdések száma szinte megszámlálhatatlan, közöttük a legtöbb válasz
nélkül ! Ki tudná megmondani, hol kezdeni. Ismét megemlítve egy emlékezetes gyerekkori
élményemet : Valamikor 1942 évben, amikor R. Pista bácsi méhész, kalapáccsal ütötte a
kaptárja költőtért, csak azért, hogy a méhek fölmeneküljenek a méztérbe ! Volt is ott,
zümmögés és szurkálás, ha jól emlékszem, a magam oldalán. Könnyű arra mindútalan
visszaemlékezni, annak aki átélte a Pista bácsi hangos koncertjét, és a méhek visszahatását a
szemöldök szurással .
A Deidere asszony, gordonka « concerto » méheknek című, több, mint sikeres hangversenyén
csak éppen méhek « tapsviharát » nem lehetett hallani. Minden esetre semmi szúrás a
szemöldökbe, de még csak a vonóval hadonászó kézbe se! Most képzeljük el, hogy egy idő után,
a méhésznek sikerülni fog, fölfedezni azokat a rezgéshangokat, amelyek hatására beáll a
nyugalom, mi több, akár el is alszanak a méhek! Más rezgések viszont, életkedvet váltanak ki, és
termelő cselekvésre ösztökélnek !
Sajnos nem sok remény, szinte semmi ilyen eredményeket megélni, de nem csak nekem 86
évesen, hanem az eljövendő nemzedéknek sem. Amennyien az ezidáig kialakult világban, a
kétlábu « humanoid » emlősök gyakorlati eljárásainak jóvoltából, egyre inkább fölborul a
környezet bioegyensúlya. Az általános rovarírtók általános használatával kipusztulnak a méhek,

megszünik a méhészkedés. Máris abban a folyamatban lennénk, méghozzá, számokban is
kimutatható formában ? Akkor már nem lesz szükség gordonkán koncertezni a méheknek. Az
lesz majd az igazi jóvilág : olyan magas értékű mézet lehet majd mesterségesen előállítani,
fogyasztani, sokkal, táplálóbbat, mint azok amelyeket a méhek képesek gyűjteni a
természetben ! A probléma csak az, hogy mikorra ez a jóvilág elérkezik, akkor már az értelmes
«kétlábu emlős » már bele fulladt abba a « jólétbe », amelyet saját magának készített ! A mai,
fölmért adatok szerint, már ezen az úton haladunk !
Leközöhető, továbbítható
Joseph.bencsik@ree.fr 2019 augusztus Lyon, magyarosító ékezetek : Ildikó Nedeczky