Bencsik József
Gyakorlati megjegyzések, hogyan fölhasználni a lehullott atkák megszámlálására készült kaptárajlzatot, az atka megfogására, valóságos csapdázására ?
Valójában, ilyen ajlzat, a szerek használata által elpusztult atkák megszámlálására készített. Mint szerkezet, már szinte évek óta, szerepel a méhészeti kellékek listájának többségén. Lásd itt Franciában a Thomas, Ickowicz, Naturapi, . . cégeket pl. Nemhiába, soha sehol, szó sincs az ajánlott kellék, szerkezet fölhasználásáról, atkagyérítési célokra, holott az, könnyen megvalósítható. Következésképpen, lehetne az eljárásból szinte változtatás nélkül lényeges forgalmi jövedelemhez is jutni ? Mi több, akár a még régebbi hagyományos ajlzat is, sok esetben, könnyen átalakítható, az atka csapdázására. Legalábbis így, az én (maradék !) méhészetemben. Jelen esetben, lássuk a francia méhészeti kellékekben ajánlott, « atkaszámláló » aljzat fölhasználását, az atka csapdázására.
Az alkalmazott kihúzható bádoglemez, ki-becsúsztatására, hátul, a bejárattal szembeni oldalon egy alapzaton kerül sor. Majd e szerkezet befedve egy méheket kizáró szitaráccsal, amelynek a fölső keretmagassága lesz a szemben lévő oldalon, a kaptár bejárati nyílása. Ez idáig semmi szerkezeti, változatra, nincs szükség ! Minden eredeti, de még az atka csapdázására is, tökéletesen megfelel ! De van óriási alkalmazási különbség , amely csak a kihúzható bádoglemez alkalmazásában található ! Valójában, az eredetiben, a lehullott, elpusztult atkák megszámolására készült és közel se az élő atkák csapdázására ! Lásd a kellékeket ajánló leírásokban.
De ma, történik a csapdázás, vagyis az atka fogva tartása egy különleges, szagtalan « vazelin » féle ragacsréteg, alkalmazásával a csúsztató bádoglemez felszínén. Na jó, jó, de mit keresnek ott az atkák, a ragacsban ha nem alkalmat, a szaporodásukra, ráadásul nem is akármilyent, hanem különlegesen hatásosat, kiválót (70%)! A fölnőtt herelárvák különleges illatáramlata csábítja őket A tervek szerint, annak minősége, + erőssége egy hatásos feltétel a csapdázás megvalósítására. A csalillatot készítő szakemberek véleménye szerint, ma már szabályozható a gyártmány minősége, erőssége. Az alkalmazási gyakorlat lesz a döntő !
Így most már a kihúzható ragacslemez felszínének közepén, a keretekkel keresztbe helyezve kaphat elhelyezést egy alacsony (5-6 mm) vályúcskában a párolgó csalillatanyag. Nagy előnye, hogy az bármikor kihúzható, és lecserélhető, avagy föltölthető legalábbis amikor a csalillat elpárolgása megcsappant. Pontosabban, ezen az oldalon még több megfigyelés, gyakorlat vár a csapdázási siker fokozására, kihasználására. Tudva lévő, hogy az illatanyag idővel elillan, hatása alaposan lecsökkenhet, megállhat. Majd, a csapda vályújában alkalmazott csalillat esetében is így.
No persze vannak más illatozási tényezők is, amelyek természetesen befolyásolják a « csalogatás » hatásfokát is . Így ez a hőmérsékleti oldalon például is. Rossz, hideg idő alkalmával nem működik a csalillat áramlása, nem működhet csalogatási folyamat. Pontosan, ezen a téren, vagyis párolgás oldalán várhatók a nehézségek is. Nem hiába a kellemes nyári meleg körülmények között történhet az atkák csapdába esésének legjobb viszonyai. Igaz ugyan, a nyár folyamán is gyakran előfordulhatnak alacsonyabb hőmérsékleti viszonyok, is, legyen az csak az éjszakai időszakban. Ilyen esetben szinte akár teljesen megszűnhet a csapdázási folyamat. A kaptárajlzat ugyanis távol esik a család működési környezetétől, ahol továbbra fönnállnak a fiasítás hőmérsékleti feltételei. De már az is köztudott, hogy amikor egy kullancs felfedezi az érett lárvák különleges illatáramlatait akkor igyekszik kiválasztani a legcsábítóbbat, ahhoz ragaszkodik. Majd, miközben már leszállt a hordozójáról, az illat akár a legkisebb növekedési irányát, erősségét követve megkeresni annak forrását, ahová, be is telepszik . Az is elképzelhető, hogy követni fogja az illat jelzést még akkor is, ha a hőmérsékleti viszonyok kissé megcsappantak. Elvégre is, utazik az a vérszopó a méhecske hátán is, kint a szabadban, hidegebb, időben mint a méhcsaládban ? Na jó, de hol, hogyan, mikor, tanulhatta meg az ilyen bonyolult szaporodási eljárást, annak hatásosságát ? Avagy az a kis kullancs ma is tanulékony lenne ? No persze, az ilyen valóságot nincs idő se hely, firtatni ebben az írásban még ha megdöbbentők is.
Legyen szabad megjegyeznem, hogy a korábbi « Méhész-készített » atkacsapda ajánlatom pontosan a kaptár közepén kapott elhelyezést, nem véletlenül ! Nem hiába, ott szinte megszakítás nélkül folynak a fiasítási eljárások, így, folyhatnak a csapdázási eljárások is. Egy komoly előnynek számítható de sajnos munkaigényesebb megoldás !
Mindezek folytán, a kérdés fönnmarad : hogyan biztosítani a csalillat párolgási körülményeinek megfelelő karbantartását ? Már a nyári időszak alatt a kaptár alatt az éjszakai hőmérséklet megcsappan, az illatáramlat lecsökkenhet, meg is szűnhet a csapdázás is !. Márpedig ott, a csúsztató lemez közepén egy kisebb vályúban maga a csalillat kapott elhelyezést. Sajnos az alacsonyabb hőmérsékleti viszonyok között ott nem biztos hogy jól megy a csalillat csábítása is ! De hogyan elképzelni a vályúban tartott csalillat hőmérsékletét párolgási szintjén tartani ? Ugyanis ily módon fönntartható lenne a csapdázás, hűvösebb körülmények között is. Akkor, a párolgatás sikere szerint, az atkák csapdába esése is javulhat, állandósulhat, hűvösebb idő esetén is ? De az is elképzelhető, hogy a csalillat párolgási viszonyait, egy kisebb melegítő elektromos zsinór, a vályúban, a kihúzható lemez közepén fönntartaná a méhész ? Így az akár önműködően működhetne, a környezet hőmérsékleti körülményei szerint. Ugyanakkor, mennyire lenne egy ilyen ajánlat megvalósítása, zavaró, vagy, éppen hasznos, a család működéséhez, és mennyire növelné meg a kullancsok csapdába esését ? Megannyi kérdés, vetődik föl előttem is ! A válaszok hiánya, a terv kivitelezési nehézségei, az előrehaladott életkorom következményei !
Ezen « Újabb gyakorlati tervváltozat », atkagyérítő kísérletekhez, eljárásokhoz jelenleg még nem tartozik gyakorlati megvalósítás a magam részéről ! De még csak egy kísérlet sem ! így most ezen írásban olvasható elgondolás olvasóihoz fordulnék. Legutóbb, közel 150 magyar méhész volt érdekelt az ide vonatkozó témaváltozatok elolvasásában ! Ki tudja, talán így, az alkalmazásban is ? De hogyan fognak tudni egymás kísérleteiről, amennyiben nem cserélik ki egymás véleményét ?
Vajon, ez a tartózkodás azt is bizonyítaná, hogy Magyarországon ismeretlen az atkák lehullásra, számolásra készített kaptáraljzat is ? Avagy a magyar méhészek továbbra is kellemetlen vegyi anyagok, zavaró, káros szerek, használatával folytatnák a méhcsaládok kullancsainak irtását, számolás nélkül ? De a «gyógyszerek »által lehullott atkahullák megszámolásával még nem tudni milyenek, a károk a méhcsaládban !
Bevallom, abban reménykedek, hogy jobban is el lehetne járni ! Több szem többet lát ! Fogjunk össze, csináljunk egy olyan szakcsoportot, amely első sorban is, előre akar lépni ! Aki nem csak morfondírozik, de tesz is valamit az előre lépés érdekében ! Minden bizonnyal vannak még, olyan magyar méhészek, ha kevesen is, akik figyelembe veszik a méhcsaládjaik egészségi feltételeit. Jómagam 86 évesen már csak a fejemben !
Ma már eljutottunk a « kétlábú humanoid » méhészek fejlődésének abba korszakába, amikor már nem tanácsos a mai mezőgazdaság, repce, napraforgó,. . . . tábláira járni méhekkel, ott azok már vastagon mérgeződnek ! Ráadásul, a kaptárban is így, legyen az akár atkaellenes szerekkel, maga az eltájolódott méhész eljárásával ! A magam féle hőbörgő, « izgága » méhészek szerint, legalábbis így ? « A pénz beszél, a kutya ugat ! » A rovarirtó szeres trösztök karavánja halad, és gazdagodik !! !
Joseph.Bencsik@free.fr 2020 január magyarosító ékezetek : Ildikó Nedeczky