Az atka csapdázásához készített « csalillat-vályú- » használatához.
- Vályúnál az okrok (atkák) szomjasan delelnek
bogolyok (méhészek) hadával háborúba kelnek !: Arany János :Toldi
Elképzelések sokasága forog a fejemben, már az elméleti oldalon is ! Nem véletlen, hiszen a
környezetünkben, a kutyáinktól, a méheinkig az árasztott , az észlelt illatokon múlnak a létfeltételek !
Lehetnek azok, esetenként akár hasznosak, vagy éppen károsak !
A méheink és a környezetükben élők, létfeltételei nagymértékben függenek a mellettük fellebbenő vagy
gerjesztett illatoktól, azok hatásától ! Közöttük olyanok amelyeket kellemes elviselni, de olyanok is amik
kiállhatatlanok. Mások meg nem csak éppen útjelzők, de egyben szaporodáshoz szükséges
helymeghatározók is ! Így az például az atka esetében is. A korábbi írásaimban is gyakran emlegetve,
az ilyen értesülések alapvetően szükségesek!

Amikor az atka a hordozóján lovagolva szaglászik, olyan különleges illatokra vadászik, amelyeket
kizárólag az érett lárva gerjeszt, közel 20 órán keresztül. Annak fölfedezési feltételén múlik az atka
szaporodása ! Mihelyst fölfedezte azt, akkor máris leszáll a hordozójáról, és továbbiakban már
« gyalog » fog kutatni. Ő tudja, kit, mit, miért, keres ! (De honnan tudja ?) Nem de érdekfeszítő annak a
méhésznek, aki szeretné az ilyen értesüléseket is kihasználni.
Amikor pedig az atka azt is fölfedezi, hogy a térségben pontosan a keresett illatok terjengenek, akkor
leszáll a hordozójáról és máris indul az áramlat irányának felfedezése érdekében ? Amikor pedig azt is
fölfedezte milyen irányból érkezik az erősebb illat, akkor már csak azt kell követni vakon. Az pontosan
oda a célba vezet. Szabad-e megjegyezi, hogy kutyáink is, nem de így járnak el, amikor a szaglás
segítségével tájékozódnak! Márpedig, amikor a kullancs megtalálta a keresett illatáramlatot, akkor már
csak követnie kell azt, hogy célba érjen, vagyis az érett, a felnőtt lárva sejtjébe. No lám, ezt az eljárást
igyekszik kihasználni, amikor is elfogadta a csalillat vezető szerepét. Nem hiába, a csapdázás
hatásossága érdekében az alkalmazott mesterséges csalillat összetétele a lehető leghasonlóbb legyen
a természetes, felnőtt atka illateredetéhez.
Jelen esetben, a csalillat, a « vályú »ban kerül alkalmazásra. Igaz ugyan, hogy a szerkezet
egyszerűsége folytán elsősorban az alkalmazási eljárások körül szükséges némi magyarázat. A vályú
formája rendkívül egyszerű : mint egy 4-5 mm magas, 40 cm szélesre szétnyomott nagy « M » betű
forma, legyen az akár ízmentes, merevített kartonból, vagy, fémlemezből. Majd annak a felszínére,
avagy a földre helyezve, gyengéden ráragasztva kerül egy ragacsfilm az atkák megfogására. Akkor a
vályú mélyében kap elhelyezést maga a csalillatzsinór a vályú teljes hosszában.
Először is a csúsztató lap közepén, a keretekre merőlegesen kap elhelyezést az úgynevezett,
« csalillatvályú ». Ily módon minden keretsor közepén alkalom nyílik a keretsorok között, a csalillat
folyamatos áramlására, fölszállására. Az illat fokozottabb áramlás biztosításának érdekében,
ajánlatosnak ígérkezik a keretsorok fölött, egy szellőztető nyílást megnyitni a kaptáron, annak
működését időnkét biztosítani. Ily módon, a fölszálló illatok könnyebben, gyorsabban, és biztosabban a
kullancsok « orrába », kerülhetnek, nagyobb eredménnyel csábíthatnak. Majd a csalillat áramlását
követve könnyen megtalálható annak forrása, a vályúban, de ott előbb véglegesen beragad !
Egy kifinomult változat szerint, a csalillatzsinór mellett kaphat helyet egy másik, úgy nevezett elektromos
futózsinór. Mi több még kifinomultabb formában ez utóbbi zsinór elképzelhető egyben csalillat zsinornak
is. Ez utóbbi esetben figyelemre méltó megjegyzések is fölmerülnek.
Megjegyezhető, hogy a csalillatot maga a felnőtt lárva gyártja és persze, azt árasztja is! Miután az, az
érett lárva testéből áramlik, ily módon, minden bizonnyal a lárva test hőmérsékletén indul ki. Majd az
időbeni lénybeli távolodás folytán annak hőmérséklete csökkenőben. Nagyon is meglehet, hogy ezt a
tulajdonságot is, ismeri, és fölméri az atka ? Igy valójában nem csak a csalillat áramlásának erőssége,
de annak, hőmérséklete is irányadó lehet az atkának. A csalillat vályú fűtése legyen az elektromos zsinór
segítségével, nagyon is meglehet, hogy a szaporodni vágyó atka szívesebben dől be csábításnak,
mikor az nem különbözik a már megszokott illatfeltételektől, de kissé melegebb ?
Na és persze a beragadás, a csapdába esés is, kaptár sötétjében történik, ahol természetesen nincs
világosság, még kevésbé az éjszaka folyamán. A kullancsnak úgy tudott nincs szeme, de van szüksége

látásra. A hordozója hátán utazik, és persze ez utóbbi határoz, és nem az utasa, merre fog menni ?
Kint a szabadban, ott elég lesz erősen megkapaszkodni, nehogy leessen, az ismeretlenbe !
Míg a kaptártérben már sokkal bonyolultabb a tájékozódási helyzet, tele illatokkal illatkeresőkkel. Elvégre
is, a méhek is illatok alapján is tájékozódnak a kaptár sötétjében. Közöttük a fiasítás csábító illata is ! Ott
már nincs titok, nincs ismeretlen, a szaporodni kívánó atkának ! Szinte mindenkit fölismer az illatáról. A
több mint számos illatkeverékek között az atkának a legfontosabb megtalálni a már érett lárvákat,
azokat a sejteket amelyekbe már nem járnak az etető, a gondozó méhek. Szabad az út, azt a sejtet
elfoglalni, oda behatolni, ott a szaporodási alkalmat kihasználni! Szerencsére az érett, a fedelezésre
váró lárvák, ilyenkor már könnyen, messziről fölismerhetők, az ők különleges illataik árasztásával.
Azokat persze lehet vakon is követni !

Tagadhatatlan, nem de rafinált eljárás egy kis milliméter nagyságú atkakullancs részéről ! Hogyan, hol,
mikor fedezték föl, tanulták meg ezt a több mint észszerű bonyolult, de hatásos szaporodási eljárást, . .
. egy ilyen piciny állatfajta ? Honnan szerezték, kitől kapták, vagy kitől lesték el, vagy lopták az
elgondolást az ilyen « koponya nélküli» milliméteres atkák ? Ráadásul így mennek a dolgok ki tudja
milyen messze, elmúlt millió évek óta ? Micsoda észszerű éljárás . . . az atkáé, no de hol kitől
tanulta ezen piciny esztelen állatocska? Vajon, érdemes lenne-e nekiállni ilyen kérdések
feszegetésébe ? No persze nem a szaklapokban ! Eleve idővesztegetés lenne az olvasóknak, a
méhésznek ? Ráadásul nem kis fáradságba kerülhet ilyen eljárásba kezdeni ?
Márpedig, a foglalkozási ágazatban is, a mézhozam, és a méhészet, mint mesterség gyakorlata a
fontos ! Nem de abból él a méhész és sok-sok más, bekapcsolódó, foglakozás ! Nem de « kullancs »
féle módszernek nevezhető eljárásból élnek a magunkféle méhészek is ?
A magam részéről, továbbra is érdekelnek a méhészeti oldalon tervezhető újabb atkamentesítési
eljárások, tökéletesítése. Bevallom az olvasóimnak, hogy egy újabb, még hatásosabb atkamentesítő
« kaptáraljzat » tervezésén is fáradozok ! Az elképzeléseim szerint, annak segítségével megvalósulhat
egy úgynevezett állandó, folyamatos atkamentes kaptár ! Valójában a megoldás, teljes és állandó
atkamentességet ajánlhatna a méhcsaládnak ! A csapdázás, megvalósulhatna a kaptár bejáratától a
fiasítási keretekig tartó útvonalon ! A rendszer hatásos működése, elsősorban, egy hatásos,
biztonságos csalillat alkalmazásán múlik ! Itt már nem csak a méhészek, hanem a feromonok gyártóin is
az érdekfelelősség !
A szóban forgó « atkamentes kaptár» kivitelezése és forgalmazása már igen komoly kereskedelmi,
kihasználási feltételekhez is kötődhet. Magyar visszahatás, ajánlat híján EU oldalon mutatkozik számos
alkalom a gyártási a forgalmazási, kereskedelmi megvalósításra ! Ez idáig, a fölvetett kérdések
érdektelennek tűnnek Magyarországon !
Joseph.Bencsik@free.fr 2020. március Magyarosító ékezetek : Nedeczky Ildikó