Atkamentes kaptár ?
Több, mint képzelődés !
A téma, részemről, már 2013 év februárban fölvetődött! Ma azonban sokkal érdekfeszítőbb
lehetőség került előtérbe, az alábbiakban leírt eljárás szerint. Ezúttal a nagy különbség, avagy
újdonság abban áll, hogy maga az atka csapdázása a méhcsaládon kívül történne. Másképpen
megfogalmazva, megállítani az atkát még mielőtt a kaptárban székelő méhcsaládba érkezik.
Történne az természetesen csapdázással, ugyanakkor, semmiféle szer alkalmazásával !
Hogyan mentesíteni a méheinket az atkáktól még mielőtt azok a méhek hátán, a kaptárba, a
családba érkeznének ? Lehetséges lenne azt elérni modern, szeres kezelés nélkül ? Korszakalkotó
eljárásnak ígérkezik !
Az egyetlen alkalom, és hely a kaptárban ahol a méhek kivétel nélkül átmennek : ez a hely, a
bejárat a kaptárba. Nos akkor pontosan itt, általában a kaptár alatt, a belépőben lenne alkalom
olyan körülményeket kialakítani, amelyek először is arra ösztökélik a kullancsot, hogy szálljon le a
hordozója hátáról ! De ez még nem elég : kövesse a már ismert csábító illatokat, majd azt megtalálva, ott véglegesen beragadjon ! Vagyis, röviden : olyan körülmények közé kerüljenek, a furfangos méhész jóvoltából, hogy a már ismert, és alkalmazott érett lárvaillat csábításával, « bedőljenek, »engedelmeskedjenek, vagyis halálos csapdába essenek mielőtt a méhcsaládba érkeznének.
Nos, akkor hogyan kialakítani a kaptár alatt egy csapdázási teret, mielőtt az atka följutna a
méhcsaládba ? Hogyan sikerülne megszabadulni az atkától a méhcsalád alatt erre a célra kialakított
térségben ? Számos, nagyobbnál nagyobb, előnyök származhatnának egy ilyen eljárás sikeréből !
Először is, a család, megszabadulna az élősködőjétől mielőtt az a családba érkezne ! Ennél nagyobb
előny kialakításához, az ez idáig alkalmazott eljárásokból kiindulva, nem nyílt alkalom. Ráadásul
történik az, ezúttal semmiféle szeres kezelés alkalmazásával ! Egyszerűen természetes csapdába
ejteni, az atkát a kaptár alatti térben és ott, fogva tartani, ott elpusztulni hagyni ! Nem de óriási előny származik már csak, abból is, amikor megáll az élősködő szaporodása is ! Valójában, a bejárati tér alkalmatos kialakításán múlik a siker.

Másrészt, egy olyan különleges « féromone » illatanyag használatán múlik a megvalósulás,
amelyet nagyon jól ismer, amelyet hamar fölismer, amelyet egyenesen keres az atka, egy igazi
vonzó, irányító erő. A kullancs ezen különleges illat segítségével talál rá, arra az « érett », a felnőtt
fiasítási lárvára, amelynek sejtjében szaporodni kíván. Oda belopakodva ugyanis, gond nélkül a
szaporodását biztosítani tudja. A fedelezett sejtben, a teljes táplálkozási ellátás is rendelkezésre áll.
Így az a lárva testének, tápanyagának szívogatásával. Ugyanakkor zavartalan biztos helyet talál
magának a befedelezett sejtben, teljes és szinte, zavartalan a befedelezett védett helyen, vagyis a
fedett, bezárt sejtben ! Jár el így az atka « tudatosan » ? Részarányos, meggondolások alapján, avagy lehet így eljárni akár ösztönszerűen ? Hogyan talált a vérszopó ilyen összetett, rendkívül különleges megoldást, így azt, egyedül meggondolás nélkül, avagy milyen irányítással, kinek a jóvoltából ?
A tervek szerint a kaptár alatti térségben, egy állandó csapdázási eljárás működne, legalábbis, az
évad kedvező szakaszában, először is a kedvező hőmérsékleti feltételek esetében. Az eljárás
semmiben nem zavarná a méheket, mivel a keretek alatti térség, független lenne, a fönt élő
méhektől, vagyis a család térségétől. Oda fölhatolni, ugyanis, kizárólag egyirányú feljárón keresztül
lehetne. Egyetlen jelentéktelen hátrány a beérkezőknek, csak annyi, hogy a térségen való áthatolás
időben és térben meghosszabbodik. De csak jelentéktelen időveszteségeket okoz a hazajáró
méheknek. Ismét, megjegyzendő ugyanakkor, hogy semmiféle kémiai szer, se gyógyszer nem kerül
alkalmazásra, a térségben ez idő alatt!
Egy kisebb többlet magyarázat azoknak, akik nem ismernék Dr Yves le Conte francia, méhészeti
kutató felfedezéseit ezen a téren (2009) :A herelárvák előszeretettel, 70 %-ban magasabb számban
kerülnek alkalmazásra a varroa kullancs szaporodásában. Márpedig, amikor a lárva felnőtt, vagyis,
megérett, akkor, és csakis akkor ömleszt magából közel 20 órán keresztül, egy olyan különleges

« érettségi » felnőtt, illatot, Féromon-t, amelyet persze nem csak ismer, de alkalmaz a kullancs is !
(De honnan tudja, hol találta, ki tanított neki ilyeneket, és miért ? Mr Yves le Conte nem adott
választ) A testesebb herelárva persze magasabb nívón ömleszti érettségi illatát. Következésképpen,
könnyebben és hamarabb kerül felfedezésre, na és persze alkalmazásra, az atka által.
A jelenség egyben arra is szolgál, hogy jelezze, a gondozóknak, hogy a lárvának továbbra
nincs szüksége táplálékra. Mi több, azt is jelenti, hogy a felnőtt lárva, már a sejt fedelezését is
várja. Valószínűleg innen a 70%-os varroa többlet a heresejtetek esetében ! (Honnan tudja, kitől,
mitől, mikor tanulta az atka az ilyen bonyolult feltételeket ?)
Márpedig a heresejtek, kullancsokat csábító nagyobb hatására számíthat a méhész is, a
kaptáron kívüli csapdázás esetében is ! Innen az az elképzelés, hogy a csalillat készítéséhez is inkább a heresejtek által kiárasztott csalillat az igazán hatásos. Miközben az is meglep, nagyon is, hogy heresejtek által kiárasztott illat, vagyis ebben az esetben csalillatnak, van valami különlegessége is, amelyet ugyancsak fölismer az atka is! Legutóbb olvasható Szöcs Gábor kutató írása (M U Január) amelyben pontosan ilyen megállapításokra jutott a herelárvák különleges illatával kapcsolatban. A csapdázás kisebb nagyobb sikere múlhat ez a tényezőn. Mr Yves le Conte francia méhészeti kutató, írásaiban igazolta (200 9 ?) azt a feltevést is, amely szerint a fölnőtt, az érett lárvák ezzel a különleges illatáramlattal értesítik a, gondozó, a táplálással foglalkozó személyzetet is: Felnőttünk, nincs szükség táplálékra se gondozásra ! Tessék fölfüggeszteni a sejtre vonatkozó ténykedésüket, a táplálást, a gondozást ! Márpedig az ilyen eljárás következménye, hogy fölszabadul a heresejt a körülötte működők ténykedéseitől, eljárásoktól, az etetésektől, gondozási eljárásoktól, nyüzsgésektől. Pontosan ilyen helyzet kialakulására vár, ügyel a szaporodni kívánó atka is.
Természetesen számára lehetetlen olyan sejtbe betelepedni, méghozzá fiasítási célokkal, amelyben
gyakori a gondozók az etetők jövés menése, ténykedése. Így az, miután a gondozó személyzet
képtelen fölismerni a befészkelődési alkalomra leselkedő kullancsok jelenlétét ! Állítólag ezen jelenség az azonos minőségű reszketésnek köszönhető, amely minduntalan jelen és programon a méhek és atkák között !

Az « Atkamentes kaptár » a mellékelt vázlatrajz szerint, a klasszikus, Dadant kaptár aljzatából
indul ki. Rajta hátulról, a bejárat helyére, egy ki-becsúsztatható lemezzel, amelyen egy ragacsos film helyezve a lehullott, csapdába esett, kullancsok végleges beragasztására szolgál. Majd ezen a
ragacsos filmen kap elhelyezést, egymástól távolabb, egy-egy csalillatvályú. Azok, a kaptár alatti
térben, úgy elhelyezve, hogy a ki-becsúsztatások, alkalmával lecserélhetők legyenek. Maga a
csúsztatás tehát a bejárattal szembeni, hátsó oldalra kerül, és játszódik le.
Majd erre a kialakított független berendezésre, egy szitarács helyezve, amelyre érkeznek a
bejáró méhek, majd a kialakított útvonalat zig-zagban kijelölt sorrendben követve fölkerülnek a
kaptártérbe. Kivéve a beérkezett méhecskén utazó kullancsot, aki időközben, zig-zagútvonalon, az
illatok csábítása folytán leszáll a hordozója hátáról, és petézési alkalomra vadászik !
Ugyanakkor a bejárati szitarács keret fölső peremén, ugyancsak 24 mm-es léckerettel lesznek
körülvéve, kivéve a bejárati oldalon, ahol bejárás biztosítására 15 cm-rel rövidebb a szegélyléc kerül.
Majd a szitarács területe, három egyenlő részre osztva, ugyancsak 24 mm magas, de 5 cm-rel
lerövidített lécekkel, zig-zagba helyezett eltolódássokkal, fölerősítve. Az eljárás célja a felszínen
érkező, közlekedő méhek kötelező útvonalának meghosszabbítása. A cél, pedig az, hogy időt, és
alkalmat adjon, a hordozó méhecske hátán utazó kullancsnak, a leszállásra, ugyanakkor, az alulról
áramló csalillat mielőbbi érzékelésére. Annak hatására leszálljon az atka a hordozójáról ! Míg a
feljáró nyílás a családhoz, az útvonal, hosszabbítása végén, kerül sor. Ezen feljáróban, egyirányú
forgalom, csak befelé, legyen biztosítva ! Ugyanakkor ezen kaptáraljzat bejárati tér lefedve
ugyancsak, egy szitaráccsal, kivéve az egyirányú feljárót és az ugyancsak egyirányú kijáratot.
Néhány berendezési többlet magyarázat.
A felső szitarács, lehetővé teszi, a kaptártérben élő család jelenlétét érzékelni, a beérkező
méheknek, úgy mint azok hátán utazó « potyautas » kullancsoknak, és nem utolsó sorban ! Több

mint bizonyos, hogy a szitarácson keresztül áramlani képesek nem csak az illatok, a család illatai de
még a hőmérséklet is, a méhcsalád atmoszférájából úgy mint a különleges belső zajok,
« életkiáltások ». Mindezen családi életjelenségekből bőven jusson a kullancsnak is, aki, általában a
méhecske hátán érkezik a kaptárba. De, a zajokból is jut mindenkinek. Nem utolsó sorban, mihelyst
az érkező méhecske a kaptártérbe lép, már a bejáratnál. Érezni lehet és kell is a család szinte teljes
légkörét, az élet illatait, hőmérsékletét, hangulatát, de még minden bizonnyal többet is !. . . No
persze nem csak a hazaérő méhecske így, de a varros kullancs is. Érezni fogja minden beérkező, így a kullancs is, hogy már új légkörbe, a család légkörébe érkezett ! Megtörténhetett az minden
bizonnyal már akkor amikor a belépők szitarácsra érkeztek. De mégis feltehető az is hogy a kullancs olyan mélyen befészkelődött a méhecske testrészei közé, hogy nem veszi észre azonnal a mindezen jelenségeket, és végül is ezúttal fölkerül a családi környezetbe. De tegyük föl, hogy a hordozó, az pedig éppen egy gyűjtögető méhecskéről van szó. Ebben az esetben naponta közel 100 alkalommal is megteszi az utat. Ez idő alatt előfordulhat, hogy a második hazaérése, egy későbbi alkalommal a kullancs már leszáll a hordozójáról. Majd bejut egészen a csalillatforrásig, ahol majd véglegesen beragad az ottan szétterített ragacsba.
Ahogy folyik a beérkezés, haladnak befelé a behordott kullancsok, rövidesen, szinte máris,
érezni fogják az alsó szitarács alá helyezett csalillat vályúból érkező, « érett here » csalillatokat is.
Legalábbis így lehet az, már amikor a vályúk föl vannak töltve megfelelően csalillattal, és a
hőmérsékleti viszonyok is kedvezőek. Márpedig azokra kell is számítani az évad legszebb szakaszában!
Ily módon a bejáró méhecske hátán érkező kullancs is kitéve az itt lebegő illatok hatásának. Le is
szállnak azok szívesen a hordozó hátáról az ilyen ellenállhatatlan illatok hatására. Mi több, ott, a
szitarácson, igyekezni fognak a csaillat áramlatának irányába közeledni, azt követni. Amikor pedig az illatozó vályú közelébe érnek, akkor leugranak a szitarácsról; Akkor pedig, a ragacsos filmre esve, előbb-utóbb beragadnak véglegesen. Ily módon a méhész megszámolhatja bármikor a lehullottakat, fölbecsülheti az atkatámadás nagyságát, a csúsztató platón. No persze eljárhat így bármikor, vagy akár, le is cserélheti a ragacsfilmet is egy ilyen alkalommal.
Történik az így, szinte természetesen, annál is inkább, miután közvetlenül a szitarács alatt
áramlik a vályúkból a csalillat, így nem nehéz a kullancsnak arra rábukkanni ! Arra számítanak a
méhészek is, amikor a csalillat vályúkat közvetlenül a szitarács alá helyezték. Ilyen okokból kiindulva vált szükségessé meghosszabbítani a szitarácson a zig-zagos útvonal. Mi több megjegyezhető, hogy a csalillatvályú szinte közvetlenül a szitarács alatt kapott elhelyezést. Az már a beérkezőknek is, szinte lábuk alatt! Minden bizonnyal nagyon is hatásos, csalogató atkairtó eljárásnak bizonyul a módszer alkalmazása, legalábbis mindaddig míg hőmérsékleti feltételek is kedvezők.
Miközben az atkától megszabadult hordozó méhecske, szinte "föllélegezve" lép át a
kaptártérbe, a csakis a kötelező, egyirányú, belépőn keresztül. No de miért mutatkozik szükség ez
utóbbi különleges, és kötelező, egyirányú forgalomra? Vagyis mindaz, aki elhagyta a kaptárt, csak
éppen kiszállt, csak azért hogy család a szemetét kihordja, avagy a saját ürülék szükségleté elvégezze, az is, csakis, ily módon kerüljön vissza, a keretekre, a családba. Ezen hosszú zig-zag út legyen kötelező a visszatérésre. Ez az út, amelyen csapdába eshet a kullancs ! Ott ugyanis és nem véletlenül a csalillatvályúból kiáramló illatok, befolyásolják, magához vonzzák a méh hátán kihozott kullancsot, aki leszáll a hordozójáról ! Így az minden kijáró szolgálatos egyed esetében is, például a karbantartók, a takarítók a sok más kijáró, gyűjtögető családtagok közül is, mindenkit ! A szitarácson keresztül történő hazajárás alkalmával tehát számos kullancs kerülhet csapdába ! Ily módon a a család atkafertőzöttsége folyamatosan és állandóan csökkenőben.
Ugyancsak, érdemesnek mutatkozik megjegyzéseket fűzni az egyirányú (csak kifelé !) kaptár
kijárathoz. Először is megakadályozni, hogy kutatók, a tolvaj méhek is, akár kullanccsal hátukon
behatolhassanak a kaptárba, pontosan a kijáraton történő behatolás alkalmával. Miután minden
befelé igyekvő, a bejárati szitarácson át fog megérkezni a családba, így az az atkától megtisztulva
érkezne . Ott ahol már működik a csapdázás ! Így minden atkahordózó határol, csapdába eshet a
kullancs ! De így az, még annak a családtagnak is,
aki csak éppen szemetet hozott ki a kaptárból. Ily módon a kifelé irányuló forgalom alkalmával is
megszabadulhatnak a kaptár lakói a kullancsoktól ! De még más megjegyzéseket is érdemel az a

különlegesség, hogy a kijárat pontosan a bejárat fölött kaphat elhelyezést, nem ok nélkül ! A
kijáratot is betájolják a kijáró méhek, már csak azért is mert az érkezésükkor nem lesz szükség a
bejárat keresgetésére, tájolódásra. Mi több, lehet, hogy érdemes lenne az egyirányú kijáratot is úgy
elhelyezni, hogy az lefelé, vagyis az érkezési platóra irányuljon. Ez esetben elképzelhető, hogy a kijáró méhek a bejárati platót rögzítik, ki- és bejáratnak, és amikor hazaérkeznek, nem kell keresgélni a ki-bejáratot. Természetesen, számos megfigyelésre gyakorlati változatok elvégzésére kerülhet sor !
Az eljárás folytán, következésképpen folyamatosan és szinte állandóan csökkenni fog az
atkanépség a kaptárban. No persze előfordulhat az is, hogy egy-egy atka mégis fölkerülhet a családba egy kivételes alkalommal. Másrészt, már a csapdázás beindítása előtt is számos atka tartózkodhatott a kaptárban népesség hátánés között ! Hogyan azoktól megszabadulni, akkor amikor azokból számosan, még meg se születtek a kaptáron belül, no meg persze a fisitási sejtekben ? Miközben folyik az élet a kaptárban ! Jó idő esetén kijárnak a gyűjtögetők is mihelyst arra alkalom nyílik, de kijárnak akár még kutatásra is ! Végül is előbb-utóbb mindenki a kaptárban, szükség szerint ki-bejár.
Így például kijárnak azok is, akiknek szüksége van megszabadulni a már fölhasznált hulladék
anyagoktól is. Nos, az ilyen kijáró méhek hátán is elképzelhetők, kapaszkodó kullancsok ; No lám, ezek ugyancsak leszállnak a hordozójuk hátáról, a szitarácson keresztül hazafelé közlekedve. Elvégre ok is bedőlhetnek a csábításnak az ott áramló csábító illatoknak ! Mi több, ők is beragadnak a ragacsos filmen és ott véglegesen !
Minden bizonnyal így folyik az élet a szeméttel, és egyéb szükségletekkel kijáró méhek
esetében is ! De még az atkák is, akik lovagolnak a kijárók « hátán » ! De ez idő múltán ez utóbbiak
száma egyre inkább jelentősen csökkenni fog, és persze nem véletlenül ! Nem kell elfelejteni, hogy
amikor egy méhecske kiszáll atkával a hátán akkor az, normális körülmények között, vissza is akar
térni a kaptárba! Márpedig történhet most már az, kizárólagosan a csapdázási úton. Vagyis az atka
leválasztásával, majd csapdába ejtésével. Szabály szerint mindenki így jár el, nincs választás !
Márpedig, amennyiben a csalillatvályúban « folyik » a csalillat, akkor működhet, a csapdázás is, a
beérkezés előtt a kaptár alatt. Esetenként, a csalillat áramlásának fokozása érdekében, hidegebb
időben, a méhész « hígított » könnyebben illanó csalillattal dolgozik. Sok esetben tehát kiszáll az
atka, akaratlanul is, a dolgozó méhecske hátán, de egy kis szerencsével már nem így, visszajövet,
amennyiben sikerült elveszteni a hátáról a kullancsot, legyen az a méhész jóvoltából, csalillat és
beragadás segítségével !
Majd eljön az idő, a több év óta tartó évek atkagyérítése folytán, amikor már csakis a
röppterületen, egyre ritkábban lehet kullancsra találni, azokat csapdába csalni. Nem de ilyen időkről
álmodik a magyar méhész is ? No persze már régóta léteznek atkacsapdázási módszerek. A legtöbb
esetben de azok egyéniek, csakis a kaptártérben működnek. Magam is próbálkoztam ilyen,
kaptáron belüli csapdázással, többféle berendezéssel, módszerrel. Miközben azok rendkívül jelentős
munka, mennyiség és idő alkalmazási igényesek és nem utolsó sorban közel se olyan hatásosak ! Az
ilyen módszerekkel végzett atkairtás messze a kaptár népességének teljes fölszabadításától,
szemben az ajánlott, a kaptár népességén kívül alkalmazott módszertől !
Elképzelhető, hogy szerencsére az ajánlott atkairtási módszer előbb-utóbb elterjed. Akkor,
még az is elképzelhető, hogy az ilyen módszer, a kaptárban élősködő, más, káros rovarok
gyérítésére is alkalmazható lenne ! Azok a rovarok is szinte csakis a belépő kaptártér bejáratán
keresztül hatolnak be a kaptárba. Vajon elképzelhető az is, hogy azok csapdázása is ott a kaptártér
alatt történhetne, avagy akár a kaptáron kívül. Azok a rovarok is, szinte kivétel nélkül, az illattájolás
alapján, annak segítségével közelednek a kaptárhoz. Miközben még az is elképzelhető, hogy közel a
kaptár bejáratához csalillatcsapdák segítségével többféle méhészeti károkat okozó csapdába essen ?
No persze hatásos lenne, egyszerre több próbálkozást beindítani, és kicserélni a
tapasztalatokat először is a varroas kullancs kipusztítása oldalán. Hogyan kicserélni nézeteinket és
hogyan a gyakorlati tapasztalatainkat ? A magam részéről természetesen szívesen közreműködnék
akár csak kísérletek esetében is, mindaddig míg a képességeim fogyatékossága azt megengedi !
Joseph.Bencsik@free.fr Lyon, április