Bencsik József

Ismét a rovarirtókkal kapcsolatos méhegészségi nehézségek, tömeges méhpusztulások kerültek a szak - közvélemény előterébe, szinte világszerte. A fokozódott, gyökeres rovarirtás folytán,  nap mint nap, egyre több méhpusztulás vár a méhészekre. Kínos helyzet, csak éppen még nem tudnak, vagy éppen nem akarnak tudni arról Magyarországon? Ez utóbbi eset annál is inkább szomorú lehet, miután hivatalos helyeken, VM- ben se a szervezetekben, se a szaksajtóban nem tapasztalható,  se felháborodás,  se tiltakozás, a rovarirtókkal szemben. E kellemetlen megállapítás, két okból is szembetűnő a magamfajta kiöregedett műkedvelő méhész szemében. Mivel Franciaországban méhészkedek több mint 43 éve és más szemmel, kivülről, látom a magyar helyzet alakulását.  Itt, Franciában, rendkivül ádáz tiltakozás divik rovarirtók, a környezet szennyeződések ellen,  nem csak a szakmán belül, de a közvéleményben is, így ez hosszú évek óta. Az egyik, az  UNAF országos méhésszervezet több mint 6 évvel ez előtt alapított egy úgynevezett “Abeille, santinelle de l’anvironnement “=  “méh a környezet őrszemén” elnevezésű társulatot amely országszerte egyre magasabb sikernek örvend.  Első helyen a városi, megyei parkokban,  közigazgatási központokban méhekkel teli kaptárok jelzik a környezet változásának, szennyeződésének állapotát.  A jelek szerint sehol így Magyarországon!   Nemtörődömség, értelmetlen,  ésszerűtlen, hasztalan eljárások  sokasága megfigyelhető, tapasztalható. Így ez, sajnos  a felelősség rendkívül magas szintjén is.
Talán úgy jó, ahogy van? Sokakat, a reménytelen helyzetük folytán, már a saját sorsa se érdekel. Vajon, a magyar méhészek, miért nem kiabálnak, miért nem tiltakoznak  erélyesen a méheiket fenyegető életveszélyek miatt? Legyen az elsősorban a saját szervezeteiken, a “független” szaklapon a Méhészetben, úgy mint a hivatalos helyeken, és nem utolsó sorban a közvélemény előtt? Talán mert nem látják szükségét. Pedig, hány meg hány méhész veszítette el egy szerencsétlen vándorhely választása következtében a méhállományát, és azzal a megélhetését az utóbbi időkben ? Hozzám is befutottak,  többször is, ilyen hírek  az Országból. Talán csak nem azért tesznek így, mert rendszeresen olvassák a www.rhone-apiculture.fr  francia honlapot, az ott megjelent számos francia nyelvű tiltakozó írásokat a rovarirtók  ellen, közöttük az enyéimet is? Talán, a legutóbbit is elolvasták   az “Abeilles et Fleurs” 2013/10, « Beuverie mortelle aux ruchers”=halálos ivászat a méhesekben legutóbb megjelent írásom is ? Így tudnak arról is hogy a Rhone-Alpes  környéken, (10 millió lakos!) az idén 41 % os volt a méhveszteség. . A honlap olvasóit, a helyi és a francia országos méhésszervezeteket, évek óta felháborodás, tiltakozó  írások tüntetések jellemzik. Igaz ugyan jelentős méhveszteségekről számol be  a 2012-13 -ban a magyar Monitoring beszámoló is, (30-50%?). De hol olvasható tiltakozás a rovarirtók ellen a szakmában?  Talán mégis  nem véletlenül fordulnak hozzám a károsult magyar méhészek? Vajon, máshonnan nem remélnek semmilyen alkalmat a tiltakozásra ? Úgy tudott, bárki méhész, ma szabadon vándorolhat rovarirtókkal kezelt virágzó repcetábláról, napraforgóra. Járhat el így, habozás nélkül, talán azért mert nem rendelkezett bizonyítékokkal a veszélyekről? Mert amiről nem tudunk, az nincs is? Márpedig ilyen veszélyekről szinte senki nem kiabál, nem tiltakozik  Magyarországon, még kevésbé hivatalos helyeken. Talán nem véletlenül?
Pontosan így történhetett ez a Vidékfejlesztési Minisztériumban (VM) , már február 18 -án megtartott Növényvédelmi  Bizottság ülésén is (VMNVB). Lásd, az érdemleges beszámolót, például az Országos Magyar Méhész Egyesület (omme.hu) honlapján! 13/09? A gyűlés tagjai között kialakult egy közös  vélemény szerint (kivéve a Greenpaece): a Bizottság  nem rendelkezik bizonyítékokkal a neonikodinoid rovarirtók által okozott  életveszélyre a méheinkre.  No lám amiről nem tudunk, az nincs! Nincs, mert nem tudjuk kimutatni, és nem is hallottunk semmiféle méhpusztulásról a rovarirtás folytán! No persze tudjuk, a rovarirtó gyártók is bizonyítják, hogy a termékeik irtják a rovarokat, és azt szavatolják is.  Az is tagadhatatlan tény: a méhek is rovarok!  De a termékeik  nem irtják a méheket, amennyiben azzal nem kerülnek érintkezésbe! Állítják a méreggyártók, és velük a VMNVB pontosan ezt, és kizárólag ezt és pontosan ezt szeretnék bizonyítani. Valódi lehetetlenség! A méreg ugyanis  növény tápanyagán, a gyökereken keresztül jelen van annak minden porcikájában, így a virágporban és a nektárban is! A mérgező hatás, következés képpen elkerülhetetlen! Azt is tudjuk, hogy  nagyon nehéz olyan elhullott méheket keresni, és találni amelyek a megmérgezett virágban termelődött mérgező nektár, pusztított el. Azok ugyanis,  nem azonnal, nem a kaptárban se a kaptár előtt pusztulhattak el és nem is repültek haza meghalni! Miközben már a környék madarai, rágcsálói kisállatok  azzal táplálkoztak is. Vajon azok is imigyen nem mérgeződnek? Kit érdekel? Elvégre is , nem a VMNVB gondja? Nem az ilyen gondok viseléséért kapnak fizetséget. Így hát a méreggyártók megelégedésére ezen mérgezési eshetőségre se kell bizonyítékokat keresni?
Valójában,  mérgezésből származó elhullás történik lassabban, folyamatosabban is. Így a magamfajta  “kétlábú emlősök” között is, nem az első cigaretta okozza a tüdőrákot! De erről a valóságról nincs szó a bizottsági gyűlésen, pedig minden bizonnyal, közöttük is számos a dohányzó ! Nem hallottak  volna dohányzás folytán történt tüdőrákos esetekről? Talán még a cigarettás dobozra sincs fölírva ilyen veszély? Ha nem tudunk ilyen veszélyekről, akkor azok nem de nem is léteznek?
A Greenpeace-t kivételével senki nem szavazott  a szóban forgó rovarirtók betiltása mellett! De még az OMME megbízottjai sem,  ketten is, egyikük se mert kiállni, a méhek védelmébe, hiszen tartózkodtak mindketten a szavazáson ! Valójában lemondtak a hivatásukról. Itt megjegyezném nem is az OMME mint szervezet, létezése  kifogásolható,  bírálandó, hacsak nem, a benne uralkodó eljárás szelleme, és ez így a Méhészet szaklap  esetében is.
Az ülésen a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NEBIH) képviselőinek  eszébe se jutott semmiféle emberi élelmiszerlánc biztonsági kockázat sem. Legalábbis ilyet senki nem jelzett az intézmény bizottsági tagjai között(7). Például: föl sem vetődött a kérdés: Milyen  veszély, milyen sors vár nem csak a méhészekre, hanem a lakosságra, pontosan  a talajvízben hosszú éveken keresztül, minden évben rátett, fölgyülemlett hatalmas rovarirtó méregtömegek  miatt? No lám ilyen veszélyről se rendelkezik a Bizottság bizonyítékokkal, következés képpen nincs is veszély? Időközben megjelennek neonikotinoid rovarirtók amelyek , laborkísérletek szerint 3400- szor hatékonyabbak mint a régi DDT volt!  A nikotin ezek után jelen lesz nem csak a cigarettában  de az ivóvíz szolgáltatási rendszerben, a táplálkozásban, a tisztálkodásban. Így most már nem csak dohányzókat  fenyegeti a tüdőrák, hanem mindenkire leselkedik  a rákbetegség- változatok sokasága a környéken. Miközben a károsító rovarok között kiválasztódik az ellenállás, Hát igen, ilyen körülményekről sem rendelkezünk bizonyítékokkal. Állapíthatná meg Növényvédő Bizottság, amennyiben valaki a véleményüket is kikérné ? No, de amiről nem tudunk az nincs ugyebár ? Tehát nincs veszély !!! Következés képpen, adhatunk szabadteret a rovarirtók alkalmazására! Nem lesz neonikotinoid  tilalom, örülnek a méreggyártók! Pedig,  ezúttal, így most már nem is a méh, mint   rovar hanem a magamfajta “kétlábú emlősök” és leszármazottait is komoly, életveszély fenyegetheti? Történik ez így,  többek között a méhész apák nagyapák és szervezeteik felelőtlen állásfoglalása folytán. De már akkor késő lesz ! ! !  Ugyanakkor a környezet szennyeződésével életveszély fenyegeti nem csak az embereket, a méheket, hanem a természetben  élő a vadak, madarak, vízben élő állatok, halakat esetében is… ?  Mindezen jelenségek természetesen elválaszthatatlan összefüggésben állnak a társadalom eljövendő nemzedékének életfeltételeiben.
A Bizottság véleménye szerint tehát semmi veszély, hiszen nem rendelkezünk azokról bizonyítékokkal. De hol, és hogyan meghúzni a vészharangot a számos károsult méhész oldalán, akik már túl vannak a veszélyen, már elvesztették méhállományukat. A többiek részére, akik még nem tartanak itt, talán becsületes, rokonszerves, együtt érző eljárás lenne (hát még ilyen is létezik,) fölhívni a figyelmüket, milyen veszély fenyegeti őket.
Hogyan megy az ilyen eljárás a szomszédban, itt Nyugaton?  Miután az OMME a szóban forgó bizottsági gyűlésen lemondott a hivatással, első lépésben, tessék, lehet nélküle összeírni,  a károsultak listáját. Ugyanakkor föliratkozhatnak az eljövendő károsultak is! Ugyan így és mindenki, egészségvédő, természetvédő, környezetvédő  rokonszenvező szervezetek, országházi képviselők, városi, vidéki hatóságok képviselői. E listához csatolni egy megindokolt, rövid tiltakozó felháborodást és azt nyilvánosságra hozni, terjeszteni  pl. interneten, úgy mint a tömeghírközlő eszközök segítségével. Miért ne társulatot alapítani, mint például : « Méh a Környezetrongálódás Őrszemén ?

joseph.bencsik@free.fr  2013 november.               Írás, tetszés szerint, bárhová továbbítható!

Tegnap érkezett 11.16-án cikkhez szorosan kapcsolódik ,angol nyelvű !
pesticides abeilles.pdf